A Real Madrid nélkül értelmetlen lenne az életem
muszáj ezt elmondanom valakinek. az első meccs, amit láttam, az a Barcelona - Sampdoria BEK-döntő volt, és azt hiszem (bár nem emlékszem pontosan), azóta szerelmes vagyok a Barcelonába. Itt most mégsem a Barcelona iránti odaadó rajongásomról fogok beszélni, hanem a Real Madrid iránt érzett különösen szégyellnivaló gyűlöletemről.
Két dolog tud kihozni igazán a sodromból, az egyik közülük a Real Madrid. Számomra ez az intézmény testesíti meg az utálatosképet, nem tudok úgy elaludni sem szinte, hogy ne kívánnék nekik nagyon rosszat. A játékosait gyűlölöm, Zidane volt életem legnagyobb csalódása. Ott tartok, hogy jobban örülök a Real vereségének, mint a Barcelona győzelmének. Perverz módon olvasom minden nap a Marca-t (képes vagyok a kommenteket végigolvasni), nevetséges összeesküvéselméleteket gyártok a liga vezetéséről, a bírói karról, az Opus Dei-ről, Franco szellemének továbbéléséről, a világbankokról, a csapatok lefizetéséről, és ezeket koholt, soha nem bizonyított adatokkal is alá tudom támasztani.
Úgy gondolom, hogy a Real Madrid minden egyes győzelme csalás eredménye, hiszen oly egyértelmű minden. És a Marca a tegnapi kezezésről és a Gijónnak meg nem adott világos tizenegyesről nem írja azt, hogy ya basta con esto!, ahogy a Barcelonával kapcsolatban írta többször is. Szeretném, ha Cristiano Ronaldo fejét letépné egy vonat, ha Higuaín-t nyílt szárkapoccsonttöréssel vinnék le a pályáról, ha Marcelót örökre eltiltanák, ha Sergio Ramosról is kiderülne, hogy nem férfi.
Ez természetes, én hasonló képpen vagyok az Interrel :)
- madcows (popkult) -
